Margaret Island

Mostanában,  ahogy elnézlek benneteket a brutál ívelés időszakát élitek.

Hirtelen igen.

Emlékszem, hogy amikor leültünk a nagyszínpad sajtótájékoztatóján akkor még semmi nem volt, meg most hol tartotok.

Az elmúlt év számunkra arról szólt, hogy rendre pipáltuk ki a sorokat a bakancslistánkon. A második nagylemezünknek sem véletlen, hogy a bakancslista lesz a neve. Talán túl hamar is történik ez velünk, az átlag életkor nálunk húsz év, még mindenki egyetemista, meg ilyenek.

Viszont pont emiatt pedig a megfelelő közeghez tudtok szólni.

Igen, valóban nagyon szerencsés helyzetben vagyunk ebből a szempontból. Ami most történik velünk, mi sem gondoltuk volna igazából, most próbálunk meg felnőni a feladathoz emberileg és szakmailag egyaránt. Igyekszünk a technikai hátteret is megteremteni és persze minél többet gyakorolni és ott van a technológia is, hogy min játszunk, meg mivel, szóval ezeket így próbáljuk hozzáfejleszteni.

Az idei nyári szezon mennyiben volt más számotokra?

Eddig csak kisebb színpadokon játszottunk, most több volt a nagyobb színpad és tök  jól sikerültek. Az pedig, hogy eljuthattunk idén Erdélybe, nekünk az nagyon nagy álom volt. Két éves a zenekar, ez elég rövid idő, és a második évben már Erdélyben játszunk kábé tízszer, és ott is velünk éneklik a dalokat nekünk ez nagyon nagy élmény.

A strandfesztiválon mi is játszottunk és amikor átmentem a ti koncertetekre, akkor azt láttam, hogy mindenki ismerkedik mindenkivel, most pedig itt szombathelyen kétszáz jegy fogyott el előre, szerintem az nagyon erős.

Itt Szombathelyen ez a harmadik bulink szerintem.

Így le vagyok maradva? Vagy nem voltam itt.

Gondolom te is dolgoztál. Szóval idén a harmadik, összesen meg a negyedik. A legérdekesebb szombathelyben pedig az, hogy az idei tavaszi turnénkat is itt kezdtük februárban, most meg a téli turnét kezdjük itt októberben. Valamiért ez így alakult, de örülök neki, mert vannak szombathelyi kötődéseink. Bálint a nagyszülei és az anyukája révén szombathelyi, az én   anyukám pedig idejárt főiskolára. Úgyhogy kicsit vidékiesebb a banda.

Nem baj az, kis balansz az kell.

A fiúk Budapestiek én vidéki vagyok.

Tagváltások meg cserék még nem voltak nálatok?

Nálunk érdekes a helyzet, mert Bálint, Kristóf meg én, hárman vagyunk, fix tagok, mi csinálunk mindent, szerezzük a dalokat, adjuk az interjúkat. Rajtunk kívül van még három ember, de őket nem nevezném szessön zenésznek, hanem ugyan úgy egyenértékűek velünk. Viszont ha mondjuk mint most is, nem a Gerendás Dani lesz velünk, hanem a Kovács Miki, mert a Dani most a Biebers-szel játszik ma. Ezzel nincsen semmi probléma, ma a Miki dobol velünk, egyébként meg a Gerendás Dani az oszlopos tag. Az örömzenének az új tagokkal elérhető formáját, is élvezzük. Úgy hogy van a tagok között cserélődés meg ide oda jövetel, de ez nem leváltás vagy kirúgás, hanem így jön.

Egyszerűen így éltek ilyen élő organizmusként.

Tőlünk a buszban való létezésünkről kérdeznek a legtöbben, ez nálatok hogyan van? Buliztok, vagy alusztok?

Ha ránézel a fiúkra, azt látod, hogy ez egy szerény brigád, nálunk nincsenek annyira szétcsúszott arcok.

Mint mondjuk nálunk?

Ááá nem rátok gondolok... Aztán az is számít, hogy lány vagyok és ha egy nő van köztük, az nyilván egy visszatartó erő. Néha viszont elengedik magukat a fiúk, akkor mennek a duhajkodások, meg a bulik, de az a ritkább. Általában egy-egy nagyobb esemény után, ha leszakad rólunk a teher vagy a feszültség, vagy lemezbemutató után, ha jól sikerül, akkor szokott bulizás lenni, egyébként meg mindenki így tartalékolja az energiáit, mert idén párhuzamosan volt a fesztivál szezon meg a turnézás, és a második lemez készítés.

Nyáron stúdióztatok?

Igen, és most is. Egy év különbség sincs a két lemez között.

Nyáron mennyi bulitok volt?

Idén ez a 104-ik.

Az rengeteg! S amellett még a lemez?

Igen hála istennek. Én nagyon örülök.

Mi az idén kényelmesre vettük, de negyven felett már az ember visszavesz.

Most még bírjuk, húszévesek vagyunk, mindenki zsizseg, mozog, de azért látszik már a fiúkon, hogy kicsikét megterheltebbek, mint mondjuk nyár elején.

Az Annával is szoktunk beszélni, ő meg ilyen nagy warrior. Ha őhozzá kéne viszonyítani, akkor az teljesen más nem?

Nem tudom, hogy az Anna milyen.

Ő teljesen off, tehát, hogy a falon át. Nem?

Mármint, hogy milyen értelemben?

Őt nem érdekli, hogy nő.

Ja, hát engem sem érdekel. A sztorizásokban,  a mindenféle szexuális utalásokban, meg az undorítóságig elmenő dolgokban én is benne vagyok. Mondjuk aki egy lányosabb lány az nem bírná ezt végig csinálni.

Én tíz éve mondom a mikrofonba, hogy a zene az legyen élő Magyarország minden színpadán és küldjék haza a haknihuszárokat és a rendezvényszervezők ne hívják meg a playback-matyikat, de tényleg ne kamuzzon már a színpadon, hanem vállalja be, ha rekedt, vagy hamis. Nem? Legalábbis én ezt mondom. Erről neked mi jut eszedbe, hogy miért legyen élő zene?

Mert csak így lehet varázsolni. Én ezt úgy szoktam mostanában felfogni, mintha törzsi előadás lenne. Összehívjuk az embereket, és amikor haza mennek, mindenkinek az arcán mosoly legyen. Nálunk ez a fajta igazi őszinte örömzene van, ami nem működne anélkül, hogy mi nem vagyunk jóban. Mi szeretjük egymást, és nagyon jól el vagyunk. Én varázslásnak hívom, ha sikerül megkapni a pillanatot, ami neked is ismerős gondolom amikor érzed, hogy most megfogtad őket. Nálunk mindenki erre megy rá. Magyarországon tényleg szüksége van az embereknek arra a pozitivitásra amit mi képviselünk, ami belőlünk jön, mert nálunk mindenki abszolút pozitív figura és nagyon jó látni, hogy erre vevők az emberek. A zene nekem egyfajta terápia, és ezt ki tudom mondani. Már kiskorom óta üvöltök ha bajom van és ez átalakult valamiféle éneklésbe, jó vagy rossz, tök mindegy. Én is így vagyok vele, hogy az én hamisságommal, meg az én tévesztéseimmel együtt felvállaljuk ezt a zenét és ezzel próbálunk valami jót adni és pont. Ez csak élőben történhet, tehát playbacktől vagy valami műanyagtól nem lesz meg. Amit hús vér emberek alkotnak az a maradandó és örök. Nálunk a lemezen egy olyan hang nincs, amit nem egy ember játszott fel.

HD-t (rögzített zenei alapokat és éneket tároló és lejátszó készülék) nem is használtok se koncerten se stúdióban?

Nem.

Pedig a Danika ő nagy megfejtő nem?

Igen. Szegény a biebers-nél kiélheti magát, nálunk nem.

Képzeld mi is próbáltunk az egyik dalunkban HD-vel játszani, de mi is azt éreztük, hogy így nagyon menne mindenki de nagyon fegyelmezetten fogva van a művészet.

És a tempó is változik. Mi nem takkra játszunk, mindig hagyjuk, hogy a zene meg a dal lélegezzen, attól függően, hogy hol vagyunk, kiknek játszunk. Mi ezt is fontosnak tartjuk.

Köszönöm az interjút!