Interjú Rudán Joe rockénekessel

- Tavaly megadatott, hogy elkészült és megjelent a Lemez ez Én vagyok címmel. Megvalósult, amit elképzeltél és olyan lett, amilyennek vártad, vagy maradt benned hiányérzet? Hogyan értékeled?

Nagy barátságban vagyok az albummal, bár így utólag természetesen pár dolgot változtatnék. Hiányérzetem meg csak azért van, mert jó pár régi zenész barátom nem szerepel szerzőként, pedig számítottam rájuk, de nem tudtunk várni tovább a dalokra, így is csúsztunk vele 3 hónapot.

- Neked, aki mondhatni mindent megkaptál a zenében lévő lehetőségektől, nehézséget, sikert tekintve mennyire sima vagy küzdelmes eljutni egy lemez megjelentetéséig?

Ez az album azért volt speciálisan nagy meló, mert szinte minden nótát más szerző írt, zenét, szöveget, és sokszor más zenész játszott is fel. 18 dalt kellett összerakni úgy, hogy az eredeti szerzők is elégedettek legyenek a már kész dalokkal. Röpködtek az óriásfájlok a világban oda-vissza a zeneszerzők, a szövegírók, a zenészek, és a stúdió között. Tehát nem az volt, mint egy zenekar esetében, hogy a csapat bemegy a stúdióba, és feljátszik egy helyen mindent. Itt szeretném megköszönni a barátaimnak a türelmet, és a segítséget, és persze a dalokat, hogy elkészülhetett az album.

- Milyen volt a fogadtatás a közönség és a szakma részéről?

Mivel különböző fórumokon megjelent, hogy nem egy zenekari sorlemezről, hanem egy olyan szólóalbumról van szó, aminek minden dalát más zenei közegből érkező szerző írja, sejteni lehetett, hogy változatos lesz a repertoár. Szépen fogy a lemez, pozitívak a visszajelzések. Vissza még nem hoztak egyet sem, biztos még barátkoznak vele, nem egyszerű az anyag, az biztos.

- Elmondható, hogy formációk sokasága, amikben színpadra léptek. Kérlek, mond el, hogy idén milyen programokat tervezetetek, hiszen tavaly is a falunapi fellépésektől rengeteg klub és határon túli koncert közt halhattunk fesztiválok színpadjain is.

Az Atilla Fiai Társulattal Vikidál Gyulával és Varga Miklóssal kiegészülve, a Dinamit együttessel, Kalapács Józsi barátommal, és a Rudán Joe’s Coda zenekarommal számos nyári rendezvényen fellépünk, természetesen határon túl is, nem sorolnám fel, kevés lenne a hely. Viszont megemlíteném a Csaba Királyfi-Székely Nemzeti Rockopera  díszbemutatóját, ami augusztus 15.-én lesz Nagyboldogasszony ünnepén a csíksomlyói hegynyeregben.

- Rengeteg helyen szólt az Akusztik, Rudán Joe és Tóth László ......., segíts nekünk egy kicsit arról a már - már annyira zeneileg is alázatos Tóth Laciról, akivel kapcsolatban néha attól félek, hogy lassan csak a gitár ül a színpadon, ő maga láthatatlanná válik. Hátborzongató zenekart varázsol a hangod mögé! Ki ő?

Laci  jó pár évet szekszárdi rock zenekarokban játszott, klasszikus gitáron is tanult, itt kicsi falunkban találkoztunk, öt éve működik az akusztikus felállásunk, és a  Rudán Joe’s Coda zenekarunk oszlopos tagja.

- Tudatosan épülnek fel ezek a színpadkész formációk? Azért kérdezem, mert gyakorlatilag, az egy szál gitárkísérettől, a klasszikus felállásig, szabadtéri domboldalakon felléptek, felépített produkciókkal az adott technikai igényekre alapozva mindenre  van Rudán Joe! Kis kocsmáktól, klubszínpad, nagyszínpad. Nem gondolnám, hogy a véletlen műve! Ez átgondolt? 

Az adott felkéréstől függ, mekkora költségvetésre, milyen produkcióra gondolt a megrendelő. Ha megvan az elképzelés, eldöntjük melyik felállás a megfelelő, milyen technikával tervezzünk, mi a rendezvény profilja.

- Kérlek, ajánlj egy kis vidéki klubot vagy kocsmát, ahol van, szerveznek Élő zenei fellépéseket, ahol szívesen léptetek fel és szeretnéd, ha bemutatnánk őket itt a Lezmonon. Mondjuk az ország másik végéből!

Igaz nem az ország másik végéből, de Pakson a Mirror Club Café-t ajánlanám.

- Látva a folyamatos fellépések hosszú sorát, felmerül a kérdés, ki a menedzsment?

Magam intézem a teendőket volt, hogy szervezővel dolgoztunk, de ugyanannyit  kellett akkor is foglalkoznom a bulikkal, hogy minden rendben legyen.

- Mennyire nehéz ma színpadra kerülni, amikor mondhatni soha nem látott fesztivál kultuszt alakítanak körénk? Mit gondolsz erről a jelenségről?

A divatos zenei irányzatokat meglovagoló zenekarok ott vannak minden fesztiválon, ezért unalmas a felhozatal.

- Két technika kérdés: Te, mint a Rock mondjuk nem mai gyereke, füles vagy monitorláda? Pro, kontra?

Én jobban szeretem a monitorládákat, szeretem a színpadot hallani. A fülesem tartalékban van, ha nagyothallok majd, jó lesz akkor!

- Énekesként csak saját mikrofon, vagy szükség esetén a helyi? Van kedvenc típus?

A sajátjaimat használom, Shure, Akg, nem szeretem más mikrofonját használni.

- Alig vártam, hogy rátérhessek, hogy miért a turnébusz rovatban szerepel a cikk. A mostani generáció falja a Retrót, neked pedig az élet maga a korszak. A csőrös Ford Turnébusz! Hónapok óta posztolod a piros Transit  életre keltését fb oldaladon. Mikor indult be a bogár a fejben, hogy most már nincs tovább, kell egy megint? Mi a cél és hol tartotok Vele? 

Sok jó felszerelést elkótyavetyéltem az évek során, többek közt egy Roland szalagos énekeffektet. Egy barátom lepett meg nemrég vele 50. születésnapomon, ugyanolyannal, mint a régi volt. Ezután következett a régi Marshall énekcuccom felkutatása, és visszaszerzése, amit szintén felújítottam. S hogy legyen mivel szállítani, mivel elég testesek a kicsikék, kellett egy régi Ford Transit Mk1-es is, amilyennel a nyolcvanas években jártunk. Ez egy kicsit nagyobb falat felújítás szempontjából, de haladok vele szépen.  

- Emlékezetes kaland az előzővel? Esetleg fotóid?

Csak kalandok voltak vele, leginkább a benzines kannákkal stoppoltunk mikor kifogyott a benzin, de toltuk is párszor. Volt, hogy gitárhúr volt a gázbowden, illegálisan jártunk pb palackos gázzal, a fiúk meg dohányoztak a palackokon ülve.